„Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal.”
December 13.: Advent III. vasárnapja
A Szentmise olvasmányai:
-
Szof 3,14-18a – Örvendjetek! Veletek van az Úr, a ti Istenetek, az erős Szabadító! Mert Isten nem ítéli el népét, hanem védelmezi és örömét leli benne.
-
Fil 4,4-7– Újra csak azt mondom: Örüljetek, mert az Úr közel! Ne aggódjatok, hanem imádkozzatok és adjatok hálát az Úrnak!
-
Lk 3,10-18 – Keresztelő János, akihez tömegek tódultak tanácsot kérni, buzdításában elmondja, hogyan készüljünk a Megváltó eljövetelére.
Ö r ö m h í r
Advent III. vasárnapja az öröm vasárnapja. Az örömé és a reményé, hogy az Úr már közel van! Ezen a napon a liturgia színe a rózsaszín, az öröm színe. Ezért a rózsaszín gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Az egyre több gyertya, egyre nagyobb világosságot áraszt, jelezve: valóban közel az Úr, - a világ világossága – eljövetele!
Az evangéliumban arról olvasunk, ahogy az emberek tanácsot kérnek Keresztelő Jánostól: Mit tegyünk? Hogyan tartsunk bűnbánatot a várakozásban? S az Előhírnök nem kér tőlünk feltűnően nagy tetteket, csak egy kis emberséget, egy kis jóságot. Nyissuk ki a szívünket, vegyük észre mindazokat, akik hiányt szenvednek, legyen az egy jó szó, egy ölelés. Éljünk Istennek tetsző életet. János mindhárom válasza egyszerű: legyetek egymással nagylelkűek, becsületesen teljesítsétek kötelességeiteket, ne éljetek vissza a lehetőségekkel, a kapott hatalommal.
S tegyük ezt szelíden, nagy-nagy alázatossággal. Mert elfogadni az életet olyannak, amilyen, többet ér, mintha nincs béke és szelídség szívünkben. Várjunk az Úrra szelíd örömmel és legfőképp bizakodással! Keresztelő Jánosról életformája, és találó buzdításai miatt sokan, azt gondolták, azokban az időkben hogy ő a Messiás. Azonban a Keresztelő kellő önismerettel rendelkezett ahhoz, hogy megvallja a Megváltó nagyobb, mint ő. Arra sem tartotta méltónak magát, hogy a saru szíját megoldja, vagyis ellássa a rabszolgák munkáját. Felemelő példát nyújt számunkra alázatosságával. Bizonyítási vágyainkban vegyük hát észre, hogy nem feltétlenül járunk ekkor jó úton. Amikor túlhajszoljuk magunkat, amikor elfoglaltságaink közepette nem tudunk embertársainkra kellően odafigyelni, aközben elfeledkezünk az örömről. Arról az örömről, arról a szeretetről, amelyet irántunk táplál az Úr. Amit a gyertya lángja eszünkbe juttathat. Sohasem lenne szabad megfeledkeznünk Isten irgalmáról, amely fényt hoz életünkbe!
December 13. – Szent Lucia
Az 5-6. századi szenvedéstörténet szerint a Diocletianus-féle üldözés idején élt Szirakúzában, a város legelőkelőbb családjának leányeként. Amikor beteg édesanyját elkísérte Szent Ágota sírjához és imádkozott érte, Szent Ágota megjelent neki és meggyógyította anyját., és azt mondta, hogy Luciára vértanúság vár. A csoda hatására Lucia szétosztotta vagyonát a szegények között, és lemondott a házasságról. Csalódott vőlegénye feljelentette Luciát, mint keresztényt, de ő állhatatos maradt hitében bírái előtt is. A legenda szerint bordélyházba akarták vinni, de teste oly nehéz lett, hogy nem tudták ökrökkel sem elmozdítani helyéről. Ezek után el akarták égetni, de ez sem sikerült. Lucia megjósolta a császár közelgő halálát és az egyházra köszöntő békességet. Végül karddal szúrták át a nyakát, de csak akkor halt meg, amikor az utolsó kenetet a pap feladta neki.
Kérünk, Istenünk, enged, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával, hogy akik itt a földön égi születése napját ünnepeljük, a mennyben megláthassuk dicsőséget!
Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes