December 18: Advent 4. vasárnapja
„Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmanuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
A Szentmise olvasmányai:
-
Iz 7,10-14 – „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme a szűz fogan, fiút szül, és Emmanuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”
-
Róm 1,1-7 – „Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.”
-
Mt 1,18-24 – „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.”
Elmélkedés:
"Velünk az Isten!"
... mert fölvállalta esendő emberségünket
... mert Belőle táplálkozhatunk minden nap
... mert hűséges, és önmagát nem tagadhatja meg
... mert szívünkben lakik Szentlelke
... sötétségünkben, vigasztalanságunk mélyén is
... még akkor is, ha nem érezzük
... így nem vagyunk magányosak földi életünkben
... így nem kell félnünk semmi bajtól
... így nem járjuk egyedül életünk útját
... így bizalmunkat Belé vethetjük
... akkor ki lehet ellenünk?
Advent negyedik vasárnapján egy szívet melengető történettel kívánom, hogy a várakozás napjai legyenek békés, türelmes, elfogadó, adakozó, és mindenképpen Istenre hangolódó napok!
Egy kisgyermek szemével
„Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe és megjegyeztem magamnak milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek. Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott.“Szia!” – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte. Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett. Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép. Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett. “Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!” – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. “Most mit csináljunk?” Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról. “Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!” Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált. Végre befejeztük az evést és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. “Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!” – imádkoztam magamban. Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam Erik kitekerte magát és az ismert “vegyél fel” babapozícióba helyezkedett. Mielőtt bármit tehettem volna Erik az öregember karjaiba vetette magát. Hirtelen ott álltam és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta. Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között. Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. “Nagyon vigyázzon erre a fiúra!” – mondta szilárd meggyőződéssel. Nagy nehezen kinyögtem, hogy “megteszem”. A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: “Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom.” Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy “Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!” Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem Isten azt kérdezi tőlem, “Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?” amikor Ő nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy “olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessünk a mennyek országába”.
“Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” – János 7:24
Mennyei Atyánk, Te ezt a most következő éjszakát, melynek szentnek kell lennie az egész világon, az ég örömére és a föld megújulására rendelted, hogy Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak születésén örvendezzék egyformán mindenki, a világ apraja és nagyja. Tekints le hozzád esdeklő családodra, és oltalmazd meg a téged dicsőítő népet! Engedd, hogy virrasztva maradjunk ébren a most kezdődő éjszakának megünneplésére, s hogy ezáltal érdemesek legyünk hívő szívvel átélni a mi Urunk születésnapjának misztériumát. Amen.
(Őskeresztény prefáció alapján)
December 24-e, szenteste, a karácsony böjtjének estéje, amikor a meghitt családi együttlétben beteljesedik az ádventi várakozás. Az éjféli mise a karácsony ünnepének első szentmiséje, amely a Fiú, a megtestesült Ige földi születését ünnepli, és hogy a Megváltó megújítja a világot.
A karácsony ünnepéhez különböző szokások kapcsolódnak, mint a betlehemezés és a karácsonyfa - állítás. A betlehemezés Jézus születésének, a Betlehemben történteknek megjelenítése, dramatikus játék. Legrégibb betlehemes játékaink a 17. századtól maradtak fenn. Főbb jelenetei a szálláskeresés, amelyben a várandós Mária és József szállást keresnek, illetve a pásztorjáték, aminek főszereplői a pásztorok, akiknek az angyal hírül adta a Megváltó születését, és akik elmentek az újszülött Jézushoz, hogy neki ajándékot vigyenek. A karácsonyfa Isten ajándékozó szeretetének szimbóluma. Örökzöldje az örökkévalóságra, háromszög-formája a Szentháromságra utal, ágai a keresztet idézik.
A karácsonyfa gyertyái a született Világosságnak, díszei pedig az örök dicsőségnek jelei. A fa tetején a karácsonyi csillag azt fejezi ki, hogy a karácsonyfát állító ember otthona ugyanaz a betlehemi barlang lett, mely fölött megállt az újszülött Jézusra mutató csillag.
December 25-e, karácsony, a család bensőséges ünnepe. A családtagoktól körülvett karácsonyi asztal a hívő ember számára az oltár jelképe és a család egységének és összetartozásának is szimbóluma. Az ünnep alakalom arra, hogy felismerjük és elfogadjuk Isten minden embert megérintő szeretetét, amely átragyog a betlehemi éjszaka ridegségén és meghitté változtatja azt.
Forrás: uj.katolikus.hu
„Mária és József alakja a bölcsőben fekvő gyermekkel kimeríthetetlen szemléleti kincse minden családnak, s vezércsillaga minden egyes - társas vagy végképp magányos - emberi életnek.” (Pilinszky János)
Hírek
December 21. Csütörtök, 17.30: Ének Kör próba a petendi Teleházban
Szentmise rend December 24-én:
18.00: Kapolcs
19.30: Taliándörögd
21.00: Vigántpetend
22.30: Hegyesd
24.00: Monostorapáti
Karácsonyi gyónási lehetőségek:
Kedd 17.00: Taliándörögd,
Szerda 17.00: Vigántpetend,
Csütörtök 17.00: Kapolcs,
Péntek 16.00: Hegyesd
Péntek 17.00: Monostorapáti
December 25-én és 26-án Vasárnapi miserend!
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
