Szenteste
Miért is? Isten megmutatta arcát. Atya és Gyermek egyben. Felelősen szeret, mert nem hagyta magára teremtett gyermekét, az embert. Kiszolgáltatja magát, sebezhetővé válik előttünk. A Gyermekben megjelenő kéri: Szeress, mert szükségem van rád, hogy mellettem légy, óvj, és segíts felnőnöm benned! Isten kéri, a Mindenható, aki el lehetne magában a Fiú és a Szentlélek közösségében. De ez a belső szereteterő olyan nagy és mély, hogy átöleli a világot, benne a képére formált Lényt, téged és engem, mindannyiunkat. Azért, hogy örömünk legyen, és bőségben legyen...
Talán azokban a pillanatokban, amikor gyermekeink végigjárva a falut, hozzák Karácsony üzenetét, vagy az ajándékokban is kimutatott szeretetünkre a csillogó szemekben meglátjuk az elfogadás örömét, megértjük mindezt. Jó volna, ha ezeknek a pillanatoknak az örömét a hétköznapokban is megélnénk. Rajtunk múlik, hogy tudunk-e alkalmat adni egymásnak arra, hogy az ilyen pillanatok létrejöjjenek. Rajtunk múlik, hogy Istennek adunk-e lehetőséget arra, hogy megszólítson, megajándékozzon bennünket.
Advent arról szólt, hogy lassítsunk, ne mosódjanak a felismerhetetlenség ködébe a lényeges dolgok a rohanás miatt, hanem a ránk tekintő arcok élesen megmaradjanak bennünk. Azért, hogy az idő múlásában ki nem törlődő emlékeink maradjanak. Advent arról szólt, hogy Isten ránk tekintő arcát is felismerjük, hogy az idő múlásában ki nem törlődő emlékeink maradjanak... Róla.
Advent arról szólt, hogy tegyük magunkat elérhetővé Isten hívására, megszólítására. Mert az út egyenessé tétele Izaiás és a Keresztelő felszólítására leginkább ezt jelenti. Halkítsuk le a mindennapi zajokat egy kicsit, hogy a halkan szóló Isten hangját meghalljuk! Talán sikerült. Talán a nyüzsgésben kicsit meg-meg állva, elgondolkozva egyik-másik vasárnapi üzeneten, mégis csak megéltük a nyitottságot. Beléphetett ajtónkon a mellettünk lévő, beléphetett ajtónkon az Atya és a Gyermek is. Hívőnek és nem hívőnek egyaránt az ünnep a békét hozza, csak legyen bennünk jóakarat.
A szolga megköszöni, azoknak, akiket szolgál, hogy egymásért is tettek, egymás örömét segítették. Öregnek, fiatalnak egyaránt. Nem csak az Adventben, a készületekben, a közösségi gyertyagyújtásokban való részvételt, a gyerekeknek a Szenteste előtti fáradozást, áldozatot, az éjféli mise titkokat megjelenítő részvételét minden mozzanatban, hanem az egész év minden olyan megmozdulásában, ami az összetartozást és az egyéni hitet is erősítette.
Jóakaratban békességet, kegyelmekben áldást, családjukban megélt szeretetet adjon az Isten Mindnyájuknak! Akik nem lehetnek együtt azokkal, akikkel szeretnének, mert a tér elválasztja őket egymástól talán éppen a munka miatt, békés hazaérkezést kívánok!
Illés Sándor plébános
Szentmisék rendje a karácsonyi ünnepekben:
december 25 és 26: vasárnapi miserend (Hegyesd: fél 9, Monostorapáti: 10 óra, Taliándörögd: 11 óra, Vigántpetend: fél 1, Kapolcs: fél 2.)
december 24, Szenteste: Kapolcs: este 6 óra, Taliándörögd: este fél 8, Vigántpetend: este 9 óra, Hegyesd: éjjel fél 11, Monostorapáti: éjfél)
