„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.”
Szent Margit
Január 17.: Évközi 2. Vasárnap
A Szentmise olvasmányai:
-
Iz 62,1-5 – Izajás próféta Isten és a választott nép kapcsolatát, a menyasszony és vőlegény szerelméhez hasonlítja.
-
1 Kor 12,4-11 – Pál apostol szerint Isten mindenkit megajándékoz lelki adottságokkal, karizmákkal, de ezt mindenki azért kapja, hogy szolgáljon vele a közösségnek.
-
Jn 2,1-11 – János evangéliumában Jézusnak a galileai Kánában történt, első csodájáról olvashatunk.
Ö r ö m h í r
János evangéliuma a mai vasárnapon Jézus első csodájára emlékeztet bennünket. Egy menyegzőn, egy boldog, ünnepi eseményen vesz részt Jézus. Ahol egyszer csak anyja megjegyzi, hogy elfogyott a bor. Jézus kissé elutasítóan azt válaszolja, hogy nem jött még el az ő órája. Biztos, hogy az evangélista teológiai jelentőséget tulajdonít az ő „órája” kifejezésnek. Hiszen úgy mutatja be Jézus működését, mint amihez az Atya adta meg a tervet és a keretet. Jézus mindig az Atya tetteit valósította meg. Az anyjához intézett szavak mélyebb értelme tehát az, hogy messiási feladatai kizárólag az Atyára és őrá tartoznak. Igazi nagy órája az lesz, amikor majd vállalja a szenvedést és a kereszthalált, így minden engedelmessége csak annak a bevezetője. Itt az óra még messze van, de Jézus már jelzi, hogy felette kizárólagos joga csak az Atyának van. Jézus ezután mégis megtöltet színültig vízzel hat korsót. A vendégeknek felszolgált víz azonban borrá változott. Ezzel kezdte meg csodajeleit Jézus Kánában. Fontos jelképe ez annak, amit Jézus mindig végezni akar a világban. Megváltoztatni, átváltoztatni, dicsőségét kinyilvánítani. S a jó bor, amit eddig tartogatott a gazda, az, amely a végső időkre szól. Jézusban az üdvösség, ő az, akiben elérkezett a teljesség. A csoda egyszerű, minden hókuszpókusztól mentes, de kihagyhatatlan üzenete, hogy Mária közbenjárására történt, örvendező emberek között. Jézus így kezdte meg működését, csodatetteit Kánában, hittel bízott csodájának erejében. És ez az optimizmus, a belső megváltoztatásának ereje kísérte végig tevékenységét. Gyógyírt hozott lelkünk belső sebeire. Az ő kezét fogva mi is képesek vagyunk, még ha néha nehézségek között és apró lépéseket megtéve is, de felé fordítani arcunkat és átváltozni Isten engedelmes gyermekeivé.
Január 18. – Árpádházi Szent Margit
1242-ben született, IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő leányaként. A király a tatárdúlás idején született lányát Istennek ajánlotta, az ország megmeneküléséért. S amikor a tatárok váratlanul elhagyták az országot, mérhetetlen pusztulást hagyva maguk után, a király és a királyné teljesítették fogadalmukat. Margit így került 3 évesen a veszprémi domonkos nővérek házába. Az itt élő nővérek között mélyült el misztikus jámborsága. 1254-ban tett fogadalmat, 12 éves korában, abban a kolostorban, amelyet édesapja építtetett a Nyulak szigetén, hogy lányát közelebb tudhassa magához. (a mai Margit sziget) Margit két házassági ajánlatot is visszautasított, mellyel a Magyar Királyság politikai előnyét erősíthette volna. Életében a legegyszerűbb szolgai feladatokat is szívesen végezte, elmélkedéseinek középpontjában a szenvedő Krisztus állt. Súlyos vezeklései azonban felemésztették erejét, s rövid betegség után 1270. január 18-án, 28 éves korában meghalt. Már rögtön ezután megkezdődött szentté avatásának eljárása, mely végül csak 1943-ban következett be, XII. Pius pápa jóvoltából, az ünnepségekre azonban még mindig várni kellett, 1946-ban a II. világháború befejezése utánig.
Január 19-én, kedden az Ökumenikus Imahét programjainak keretében mindenkit szeretettel várunk
1600-kor a Taliándörögdi Evangélikus Imaházba, valamint
1730-kor a kapolcsi Katolikus Templomba!
Január 20. – Szent Sebestyén vértanú
Narbo városában született, de születésének időpontja ismeretlen. 283-ban belépett a hadseregbe, 288-ban keresztény hitéért vértanúságot szenvedett. Egy karóhoz kötözték, és lenyilazták, de nem halt bele sérüléseibe. Amikor hosszas ápolás után felgyógyult, újra a császárhoz ment, akinek a szemére vetette a keresztények üldözésének minden rémtettét. A császár parancsára Sebestyént bunkókkal agyonverték, s holttestét a Cloaca Maximába dobták. Sebestyén a 14 segítőszent egyike.
Január 20. – Esztergomi Boldog Özséb áldozópap, rendalapító
1200-1270 között élt, szemlélődő, hallgatag személyiség. 1246-ban lemondott kanonoki méltóságáról, és a Pilisszántó melletti sziklás rengetegbe vonult vissza. Egy látomás hatására egyesíti a pilisi remetéket. A közösséget IV. Orbán pápa hagyja jóvá, mint rendet. Ez lesz az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend.
Január 21. – Szent Ágnes szűz és vértanú Agnus =bárány
Előkelő római család szülötte, aki fiatalon halt mártírhalált a Diocletianus császár által elrendelt keresztényüldözésben, 304 körül. A legenda szerint elutasította egy gazdag ifjú házassági ajánlatát, aki bosszúból feljelentette, hogy keresztény. Meztelenül bordélyházba vitték, de haja hirtelen olyan hosszúra nőtt, hogy elfedte testét. Majd máglyán akarták elégetni, de a tűz kialudt. Végül egy torkát átdöfő kard okozta halálát. Rómában a pápa Szent Ágnes napján megáldja azokat a bárányokat, amelyek gyapjából szövik a palliumot. A fekete keresztekkel díszített, nyakban körbefutó hófehér szalagot Szent Péter ünnepén áldja meg a pápa, majd az apostolfejedelem sírja mellett tartják, oda kell érte zarándokolniuk a kinevezett érsekeknek. Ilona császárnő lánya, Konstancia Ágnes sírjánál gyógyult ki a leprából, ezért a sír felett Rómában megalapította a S. Agnese fuori le mura-templomot.
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
