„Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Január 24.: Évközi 3. Vasárnap
A Szentmise olvasmányai:
-
Neh 8,2-4a 5-6; 8-10 – Nehemiás könyvében arról olvashatunk, amikor Ezdrás, a pap felolvasott a gyülekezet előtt az Úr törvényének könyvéből, hogy a nép jobban megértse Isten parancsait.
-
1 Kor 12,12-30 – Pál apostol, az Egyházról, mint Krisztus titokzatos testéről beszél, amelynek a keresztények a tagjai.
-
Lk 1,1-4; 14-21 – Lukács evangéliumában arról olvashatunk, amikor Jézus a názáreti zsinagógában olvasásra jelentkezett, és Izajás próféta szavai felolvasása után kijelentette, hogy benne teljesedtek be a próféta jövendölései.
Ö r ö m h í r
Lukács evangéliuma azt az ószövetségi részt idézi fel, amely egyértelműen a Messiásra vonatkozik. Ahhoz azonban, hogy mindezt pontosabban megértsük, tekintsünk egy kicsit távolabbra. A zsinagóga intézménye a babiloni fogság idején alakult ki, amikor is a népnek különösen nagy szüksége volt egy olyan helyre, ahol közösen imádkozhattak, ahol felolvashatták szent irataikat. A szombat megülésekor minden nagykorú férfi jelentkezhetett felolvasásra. A felolvasás után pedig a felolvasó elmondhatta buzdító, magyarázó beszédét. Jézus is ezt tette, de ő csak ennyit mondott: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.” Izajás próféta szavait saját magára vonatkoztatta. Az Úr Lelke volt rajta, az Úr fölkente Őt, s elküldte, hogy örömhírt hozzon, hogy hirdesse: elérkezett az Úr esztendeje. A Messiásra való várakozás nagy jelentőséggel bírt az ószövetségi nép körében. A nehézségek, a fogság és újrakezdés próbatételeiben fokozatosan ismerték fel, hogy az üdvösséget egyedül Isten adhatja meg. Isten majd elküldi Fölkentjét, aki meghozza az örömhírt, a várva-várt szabadulást. Ez a Messiási várakozás Jézus idejében szinte a tetőfokra hágott. Ezekben a szinte vészterhes időkben Jézus szavai különösen nagy jelentőséggel bírtak. Akinek füle volt már akkor megértette Őt. A Lélek bírása, a messiási küldetés egyértelmű bizonyítéka. Az isteni Szentháromság jelenik meg Jézus szavai nyomán. Az Ószövetség még csak jelképekben beszélt, de mi már tudjuk, hogy valóban Jézusban teljesedett be mindaz, amiről olvasott. A Názáretiek még felettébb csodálkozhattak Jézus szavain, hiszen ők csak József fiát látták benne, akit gyermekkora óta ismertek. Honnan is lehetett volna különleges tudása és hatalma? Ők bizonyára valami titokzatos messiási megjelenésben reménykedtek.
Január 25. – Szent Pál apostol megtérése
Saul, a damaszkuszi úton a feltámadott Krisztussal találkozott. Ez a találkozás örökre megváltoztatta életét. Amikor legnagyobb lánggal lobogott szívében a gyűlölet, Jézus épp akkor hívta meg apostolai közé. Saul belátta, hogy Istenhez, egyedül Jézus Krisztuson át vezet az út.
A keresztények üldözőjéből így lett a nemzetek apostola, Saulus-ból, Paulus (kicsike, kis), aki minden népnek hirdette az evangéliumot. Példája örök érvényű, arra biztat a mai napig bennünket is, hogy soha nem késő az idő a megtérésre. Rómában már a VII. században ünnepelték Pál megtérését.
Január 28. - Aquinói Szent Tamás áldozópap és egyháztanító
Tamás 1226-ban született a Monte Cassino melletti Roccasecca kastélyában. Ötévesen beadták a bencések kolostorába, majd szülei 14 évesen Nápolyba küldték további tanulmányok elvégzésére. Itt ismerkedett meg a Domonkos-rendi atyákkal. Családja ellenkezése ellenére belépett a kolduló prédikátorok rendjébe. Tehetségét elöljárói is felismerték, ezért hamarosan Párizsba küldték. 1252-től 1259-ig már ő maga is teológiai előadásokat tartott a párizsi egyetemen. 1260-ban rendje főprédikátora lett. X. Gergely meghívta a lyoni zsinatra, Tamás azonban váratlanul megbetegedett és a Fossanova-i ciszterci apátságban 1274. március 7-én váratlanul elhunyt. A skolasztikával kapcsolatos két legjelentősebb műve a Summa contra gentiles, valamint a Summa theologica. 1323-ban avatták szentté.
Január 29-én, pénteken, délután 1700-kor Biblia Kör a kapolcsi Könyvtárban
Példabeszédek az Isten országáról
A Magvető
Mt 13,1-23; Mk 4,3-20
Mindenkit szeretettel várunk!
Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből
Pál mindent elvisel Krisztus szeretetéért
„Nem volt még senki, akiben úgy megmutatkozott volna, mint Pál apostol személyében, hogy mi is az ember, milyen nemes a mi természetünk, és mekkora erények hordozójává is lehet. Mindennap nagylelkűbb lett, mindennap új erőre kapott. Új kockázatokkal szembenézve újult kedvvel vállalta azokat. Erre célzott, amikor kijelentette: Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van (Fil 3,13).…Semmitől sem félt, csak attól, hogy megbántsa Istent. Mint ahogyan nem is vágyódott semmi másra, csak arra, hogy mindig Isten tetszésére legyen. Mert mindent felülmúló érték gyanánt hordozta szívében a Krisztus iránti szeretetet. Ezért meg volt győződve arról, hogy ennek birtokában ő boldogabb mindenkinél, e nélkül viszont semmiféle uralkodásban, fejedelmi méltóságban sem kívánkozott volna részesülni
…gyönyörűsége is ez a Krisztus szeretet volt; ez lett számára az élet, a világ, az angyali állapot, a jelen és a jövő, a királyság, az ígéret és felmérhetetlen érték.”
Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes
