„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.”
Január 31.: Évközi 4. Vasárnap
A Szentmise olvasmányai:
-
Jer 1,4-5 17-19 – Isten meghívja Jeremiást prófétának, akit ismer, akinek Ő ad erőt, és akitől bátorságot vár.
-
1 Kor 12,31-13,13 – Pál apostol ’szeretethimusza’ szerint szükséges a hit, a remény, és a szeretet, de ezek közül legnagyobb a szeretet.
-
Lk 4,21-30 – Lukács arról ír, hogy Jézus, a saját városában tapasztalja meg az előítéletekkel terhes, szűk látókörű, hitetlen emberek rosszindulatát.
Ö r ö m h í r
Jézus miután felolvasta a szöveget, összetekerte a tekercset, és visszaadta azt a zsinagóga szolgálójának. A felolvasott szakaszhoz fűződő magyarázatot az akkori szokások szerint ülve mondta el. Az ott tartózkodó hallgatóság először helyeselt, ugyanakkor csodálkozott is fenséges szavain. Józsefnek, az egyszerű ácsnak a fiát azonban ők sem ismerték igazán. Ezért aztán nem csak szavakat, de tetteket is várnak tőle. Olyan tetteket, amelyek szavait alátámasztják. Jézus ekkor a próféták sorsára hivatkozik, akiket saját hazájukban nem fogadnak el. Ezt neki is meg kell tapasztalnia, mert ahogy a régi prófétákat sem fogadta be a saját környezete és közössége, úgy őt sem. (Jeremiás prófétát például egyenesen halállal fenyegették meg saját szülőföldjén). Ebből következik, hogy Jézus működése nem Názáretben, szülőhelyén fog bekövetkezni, hanem az idegen Kafarnaumban, és Galilea más városaiban. Illésre és Elizeusra való hivatkozásával pedig Jézus egyértelművé teszi, hogy üdvösséget hozó küldetése nem szorítkozik kizárólagosan Izraelre, hanem kiterjed a pogányokra is. Mert az idegenek javára tett csodatettek bizonyítják, hogy az üdvösség a pogányok elől sincs elzárva. Az Evangélium utolsó szakaszában haragot látunk, a jelenlevők kiűzik Jézust a városon kívülre és meg akarják ölni. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott. A názáretiek nem tudták megölni, mert Isten terve szerint még nem érkezett el ennek ideje. Nem lehet, „hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el”. S Jézus elmegy Názáretből, hogy megkezdje a szenvedésre vezető utat, melyen végig kell mennie.
Február
Az Imaapostolság szándékai
Egyetemes: Hogy vigyázzunk a teremtésre, mint ingyen kapott ajándékra: műveljük és őrizzük meg azt az eljövendő nemzedéknek.
Evangelizációs: Hogy gyarapodjanak a párbeszéd és a találkozás alkalmai a keresztény hit és Ázsia népei között.
Február 2. – Urunk Bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)
Urunk bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt. A nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében. A római katolikus vallás Gyertyaszentelő Boldogasszony néven ünnepli ezt a napot. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is. József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként a két gerlicét vagy galambfiókát. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút. Jézus bemutatása a jeruzsálemi templomban előírt vallásos cselekmény volt. Az elsőszülött fiúgyermeket Istennek szentelték a szülők. A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.
A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. Az egyházi értelmezés szerint a viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Más értelmezés szerint a halandóságra, mert a gyertya magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ismét más magyarázat szerint az égő gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott
Február 3. – Szent Balázs püspök és vértanú
Legendás szenvedéstörténetében arról olvashatunk, hogy örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte népe megválasztotta püspöknek. Balázs erre visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva a rá bízott közösséget. Vadállatok őrizték, akik azonban nem tudták megvédeni a keresztényüldözőktől, mert Balázs hagyta, hogy elfogják. Mivel azonban nem tudták hittagadásra kényszeríteni, a szokásos korbácsolás után siralomházba vetették. Rabságában sok csodát tett, melyekről legendájában bőséggel olvashatunk. Vízbefojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték. Tisztelete a keleti egyházakban már a 4. században megjelent. A középkorban a 14 segítő szent közé sorolták, főleg a gégedaganat és egyéb torokfájás elleni bajokban felismert közbenjárása miatt. Ennek ellenére a Balázs-áldás mindmáig élő liturgikus szokása csak a 16. században keletkezett, és csak a 17. században került bele a Római Szertartáskönyvbe.
Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes
