„Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat.”
„Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik.”
November 22.: Krisztus, a Mindenség Királya
A Szentmise olvasmányai:
-
Dán 7,13-14 – A próféta az eljövendő Emberfiáról jövendöl, aki örök hatalmat, méltóságot, soha meg nem szűnő királyságot kap.
-
Jel 1,5-8 – Krisztus a mindenség királya, mi pedig az ő népe és papságának részesei vagyunk.
-
Jn 18,33b-37 – Krisztus arról vall Pilátus előtt, hogy ő a mindenség királya, és ebbe a világba azért jött, hogy erről az igazságról tanúságot tegyen.
Ö r ö m h í r
Amikor olvassuk Jézus és Pilátus drámai hangvételű beszélgetését, igen fontos eseménynek lehetünk szinte magunk is szemtanúi. Látjuk, ahogy Jézus nyugodtan áll vádlója előtt, s nem keresi a szabadulás útját, a kibúvót és nem tűnik kétségbeesettnek sem. Nyugalma abból fakad, hogy tudja mi vár rá. Tudja, hogy a kérdésre adott válaszában ott rejlik a bizonyosság. Hallani véljük szavait, ahogy meglepő módon azt mondja: az ő uralma nem e világból való, nem árthat neki evilági érdek. Sőt, mintha magát Pilátust nyugtatná meg ezzel a válasszal, hogy még a császár hatalmát sem veszélyezteti. Az ő uralma a szeretet, és az igazság. Erre a világra pedig azért jött, hogy tanúságot tegyen mindezekről. Pilátus előtt egy olyan király áll, akit nem lehet a szokásos trónkövetelőnek tekinteni. Nincsenek katonái, s birodalma nem látható. Ezért Pilátus érzi, hogy Jézus fölött nincs hatalma. Mert Jézus attól király, hogy tudja mi, vagy még inkább, ki az igazság.
Nemcsak egy közösségnek, de az egyes személynek is szüksége van vezetőre. Ahhoz, hogy vágyainkat, törekvéseinket, ki tudjuk bontakoztatni, kell egy iránymutató, összefogó erő. Szellemi-lelki világunk, Krisztus királyságának területe. Ha az ő útmutatásai szerint éljük életünket, igazi polgárai leszünk Krisztus királyságának.
Fáradhatatlan szívvel és hittel, a Lélek erejéből kérjük Istent, hogy adja meg nekünk azt, hogy megtaláljuk az ő gazdagságát, az igazi kincset, Krisztust.
Krisztus Király vasárnapja: az egyházi év utolsó napja. Krisztus királyi méltóságának a 20. századig nem volt külön ünnepe. XIII. Leó pápa (1878-1903) az 1900-as jubileumi év alkalmából a 20. század királyának hirdette ki a Megváltót, előkészítve ezzel Krisztus Király ünnepét. XI. Pius pápa (1922-1939) 1925-ben, a niceai zsinat 1600. évfordulóján szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!”
A szentév végén rendelte el Krisztus Király ünnepét, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. 1969 óta ünnepeljük az utolsó évközi vasárnapon. Ez az ünnep előremutat a történelem végső, nagy napja felé, mikor Krisztus, mint Úr, s Király jön majd el, megítélni mindeneket.
Mi magyarok büszkék lehetünk országunk királyaira. A szentéletű Istvánra, a sziklahitű Lászlóra, vagy akár az igazságos Mátyásra. Mindannyian gondot viseltek népükre, s bebizonyították, hogy a politikai teendők mellett is élhet valaki hívő keresztényként és családapaként. Mindezt tették abban a biztos tudatban, hogy uralmukat, hatalmukat egyedül az Ég és Föld Urától, a Mindenható Istentől kapták, s vele együtt szolgáltak a nép javára és Isten dicsőségére. Mint ahogy tette ezt a kereszten értünk életét adó, s azóta is velünk levő, gondviselő isteni királyunk, Krisztus.
November 25. – Alexandriai Szent Katalin szűz és vértanú
Katalin (Catherina) a catha, azaz ’egyetemes’ és a ruina ’romlás’ szavakból származik, s annyit tesz, mint egyetemes romlás, mert lerombolta az ördög összes építményét a benne élő alázat által.
Vagy Katalin annyi, mint ’láncocska’ (catenula), mert jócselekedetekből láncot kovácsolt, amelyen Istenhez jutott.
A hagyomány szerint Alexandriában született. Costus király leányaként, korán árvaságra jutva, kincsekkel telezsúfolt palotájában élt. Amikor megtudta, hogy Maxentius császár mindenkit Alexandriába hívatott, hogy áldozzanak a bálványisteneknek, magát a kereszt jelével megerősítve odasietett. Mivel jártas volt a tudományokban, nagy bölcsességgel kelt vitára a császárral, aki ötven szónokot gyűjtött össze, hogy érveikkel győzzék le Katalint.
A szűz, akiből Isten Lelke szólt, legyőzte a szónokokat, sőt megtérítette őket. Erre a császár haragra gerjedt, és megparancsolta, hogy Katalint ólmos korbáccsal verjék meg, vessék börtönbe és tizenkét napig éheztessék. Számos kínzás ellenére sem volt hajlandó eleget tenni a császár óhajának, megtagadta az áldozat bemutatását és bátran megvallotta Krisztushoz tartozását. A császár végül kimondta rá a halálos ítéletet. és megparancsolta, hogy fejezzék le.
305-ben szenvedett vértanúságot. Katalin testéből a legenda szerint lefejezésekor vér helyett tej buzogott, csontjaiból pedig olaj csorog, amely minden nyomorék tagot meggyógyít. Földi maradványait a róla elnevezett, Sínai-hegyen lévő kolostorban tisztelik.
Katalin öt dologban csodálatra méltó: bölcsességben, ékesszólásban, állhatatosságban, szűzi tisztaságban, és kiváltságos méltóságban.
November 27. 17 00 – Biblia Kör
Az Adventi időre való hangolódás jegyében:
„Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, és öltsük fel a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét.” 1. Tessz. 5,1-11
Helyszín: Kapolcs Könyvtár
Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes Kapolcs
