„Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.”
Február 21: Nagyböjt 2. Vasárnapja
A Szentmise olvasmányai:
-
Ter 15,5-12. 17-18 – Ábrahám hite megigazulására szolgált, és az Úr szövetséget kötött vele, és gazdag áldását adta rá.
-
Fil 3,17-4,1 – Pál arról ír, hogy a mi hazánk a mennyben van, ahol Urunk átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
-
Lk 9,28b-36 – Péter, Jakab és János, a három kiválasztott tanítvány különleges esemény szemtanúi lehettek, melyben megértették, hogy Jézus közelgő halála az Örök Atya terve, Jézus feltámadása pedig igazolja, hogy egyedül az Ő tanítását követve érdemes élni az életet.
Örömhír
Urunk színeváltozása keresztre feszítése előtt 40 nappal történt. A három kiválasztott tanítvány ekkor tanúja lehetett Jézus dicsőségének.
Az evangélista úgy írja le ezt az eseményt, mint ami nagyban hasonlít Jézus feltámadásához. Arca elváltozott, ruhája hófehéren ragyogott.
S ennek a megdicsőült alaknak a társaságában megjelenik két próféta, Mózes és Illés, akikkel a haláláról beszélgetett. Mivel a zsidók szemében Jézus halála azt jelentette, hogy Isten elhagyta őt, s ezáltal nem lehetett ő a Messiás, az evangélista mindenképpen hangsúlyozni akarta írásában, hogy Mózes és Illés, a két legnagyobb próféta megjelenése alátámasztja Jézus Messiási voltát. Az egyház számára fontos volt, hogy hirdesse, Jézus halálának engesztelő áldozatát az ószövetségi jövendölések értelmében. Jelenlétük tanúsítja, hogy az Ószövetség, a törvény és a próféták írásai mind Jézusra mutatnak, s benne valósulnak meg. A Jordán partján már felhangzott szózat ekkor megismétlődik: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Hiányzik azonban a folytatás, „akiben kedvem telik.” Hangsúlyozva ezzel azt, hogy egyedül az számít, amit a Fiú mond, az Ő tanítása a követendő példa, Ő a kinyilatkoztatás egyedüli forrása, megkérdőjelezhetetlen tekintély. A három tanítvány ennek a különleges megdicsőülésnek a misztériumába nyer betekintést, mely által tanúságot tehet arról, hogy Jézus az örök Atya Fia. Érdemes azonban arról is megemlékezni, hogy ez a három tanítvány, akik szemtanúi ennek az eseménynek – Péter, János és Jakab – akik hallják az isteni szózatot, gyáván megfutamodnak a Getszemani kertben, Jézus elfogatásakor. Péter, aki korábban kijelenti, hogy Jézust az élő Isten Fiának tartja, akit Jézus megtesz egyháza fejének egyszerű szolgák előtt háromszor is megtagadja őt. Péter, aki Jézus számos csodáját látta, tanúja Lázár feltámasztásának, aki jelen lehetett Jézus színeváltozásakor, ez mind nem elég neki arra, hogy ne fusson el, ne bújjon el, és ne tagadja meg Jézust. Emberi gyengeségében felfedezhetjük saját gyarlóságunkat. Péter példája ragyogóan megmutatja nekünk, hogy mennyire képtelenek vagyunk saját magunktól a legkisebb erőfeszítésre, hűségre, kitartásra, és egyáltalán bármilyen jóra! Ugyanakkor a transfiguratio (színeváltozás) megtapasztalása olyan mély kapcsolatot tár fel az Atya és Fia között a tanítványok számára, hogy ennek a találkozásnak a lényegét megértve később mindenféle üldöztetést, megaláztatást felvállalva, a Jézusi útra lépve hirdetik, tetteikkel számtalanszor megvallják Krisztus dicsőségét, s megváltó halálát. Inkább ezek a tettek lebegjenek a szemünk előtt, s igyekezzünk hitünket mi is megvallani tanúságot tevő életünkkel.
Február 22. – Szent Péter apostol székfoglalása
Szent Péter 60 körül Rómába ment és ott megalapította a római püspökséget. Előtte 49-ben megjelent a jeruzsálemi (első) apostoli zsinaton is, és majd csaknem egy évtizeden át Antióchia püspöke is volt. Ennek emléke a mai ünnep. Szent Péter apostol katedrájáról már a IV. században megemlékeztek. Ezt az apostoli székfoglalást azonban csak 1960-ban IV. Pál pápa emelte ünnepi rangra. Ezen a napon emlékezünk meg tehát a péteri szolgálatról és az erre alapozott egységről.
Február 24. – Szent Mátyás apostol
A jeruzsálemi közösség Jézus halála után, még Pünkösd előtt, az árulóvá, majd öngyilkossá lett Júdás helyett egy másik apostolt akart választani. Lukács így írt erről: ,,Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt- kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról''. Két jelöltet állítottak, akik megfeleltek ennek a feltételnek: Barnabást és Mátyást. A sors Mátyásra esett, és őt sorolták az apostolok közé. Mátyás további sorsa ismeretlen előttünk. Az apokrif András és Mátyás cselekedetei állítása szerint a missziós területek elosztása alkalmával ,,az emberevők országa'' jutott neki. Ott Mátyást megvakították, s börtönbe vetették, de Isten visszaadta látását és András csodálatos módon kiszabadította.
A vértanúhalált állítólag lefejezés útján szenvedte el. Emiatt bárddal szokták ábrázolni, és a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjükül.
Február 26. Péntek 16 00:
Keresztúti ájtatosság
Kapolcs, Szentháromság Templom
Február 26. Péntek 1700:
Biblia Kör
„Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.”
Lk 7, 47
Kapolcs, Könyvtár
Szent-Gály Kata: Keresztúton
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?
Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?
Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?
Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes
