SELECT visitorCount FROM itworx.visitor_count WHERE vallalatId = '431' Nagyböjt 3. vasárnapja
Itt járunk :: Hírmondó - Nagyböjt 3. vasárnapjaCHAT
Nagyböjt 3. vasárnapja
Útravaló

"De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."


 

 

Február 28: Nagyböjt 3. Vasárnapja

 

A Szentmise olvasmányai:

  1. Kiv 3,1-8a; 13-15 – Mózesnek az égő csipkebokorban kinyilatkoztatja magát Isten: „Én vagyok, aki vagyok.”

  2. 1Kor 10,1-6; 10-12 – Pál arra szólít fel, hogy Mózesnek, és a pusztában vándorló népnek a sorsa legyen intő példa számunkra.

  3. Lk 13,1-9 – Jézus a bűnbánat fontosságára hívja fel a figyelmet.


 

Örömhír


 

A galileaiakról hozott hírt, a Siloámban megesett tragikus esetet, valamint a fügefáról szóló példabeszédet a bűnbánattartás gondolata kapcsolja össze egymással. A megdöbbentő hír, ami elhangzik az, hogy Pilátus Galileából érkező zarándokokat öletett meg a jeruzsálemi templomban.

 

Nem derül ki, hogy mi volt ennek az oka, lehetett lázadás akár, ami akkoriban igen gyakori volt a római uralom ellen, Lukács ezt nem tartja fontosnak megemlíteni, így nem tudjuk meg.
A korabeli fölfogás szerint azonban váratlan halál, szenvedés, szerencsétlenség azért ért valakit, mert bűnös volt. Isten pedig bűnei miatt rótta rá a jól megérdemelt büntetést. Nyilvánvalóan, amikor az emberek meghallották, hogy Pilátus mit tett, rögtön arra gondoltak, hogy az áldozatok bűneik miatt lelték halálukat. Jézus azonban, miután meghallgatta a hírhozókat, elmondta véleményét Pilátus cselekedetéről.
A történteket felhasználva igyekezett a téves felfogást, a gyarló, emberi hiedelmet szétoszlatni. Azt mondja, hogy azok az emberek nem bűneik miatt vesztették el az életüket. Az áldozatokkal nem azért történt mindez, mert ők bűnösebbek voltak másoknál. Tanításának lényegét kihangsúlyozva, felidéz még egy esetet, mégpedig azt, amikor Siloámban tizennyolc ember halálát okozta egy torony ledőlése. De ennél az esetnél sem arról volt szó, hogy ezeket az embereket is Isten sújtotta volna ilyen szörnyű halállal bűneik miatt. Jézus kizárja azt, hogy a bűn közvetlen következménye lenne az embert váratlanul érő szerencsétlenség. Inkább arra használja fel mindkét hírt, hogy bűnbánatra szólítson fel. Ugyanezt teszi akkor is, amikor egy olyan fügefáról beszél, mely nem terem gyümölcsöt, és csak foglalja a helyet. A fa azonban mégsem kerül kivágásra. Kap még egy új esélyt.

A nagyböjti időben Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindenkinek szüksége van a lelki megújulásra. Engedjük, hogy Isten irgalma megérintsen bennünket, amely elhozza számunkra a lelki felfrissülést, újjászületést. Mert Krisztus örömhíre épp az irgalmas Istenről szól, a megbocsátó Istenről, arról az Atyáról, aki új lehetőséget ad nekünk. Isten megbocsát minden bűnösnek, s ezt a megbocsátó Istent mutatta meg hallgatóinak Jézus. S mutatja meg nekünk is.

S amiként Jézus tanításának középpontjában a bűnbánat áll, úgy kell nekünk szívünkbe fogadni ezt.

A fügefa, ha körülássák és megtrágyázzák, kap egy új esélyt arra, hogy a következő évben gyümölcsöt teremjen. S ha így lesz, megtörténik a csoda. Csoda az is, amit Isten kegyelme a bűnbánó emberrel tesz. Nekünk kell választanunk, hogy akarjuk-e ezt a csodát? Akarjuk-e, hogy Isten irgalma megérintsen bennünket? Mert ő türelemmel vár a mi őszinte bűnbánatunkra.

 

Március 4. – Szent Kázmér

IV. Kázmér lengyel király hat fia közül másodikként született 1458-ban. Testvéreivel együtt kitűnő neveltetést kapott, alapos műveltségre tett szert. Anyai örökösödés jogán, szülei igényt tartottak a magyar koronára, melyet Kázmérnak szántak. A Mátyás ellen lázadó magyar nemesek is őt választották volna meg magyar királynak. Ekkor hadsereggel vonult Kázmér Magyarországra, de a hadjárat balul végződött számára. Mátyás kiegyezett a lázadókkal, valamint a pápa is Mátyást támogatta. Kázmér visszavonult, hisz ebbe a kalandba, csak becsvágyó apja kemény parancsa nyomán keveredett bele. Hazatérése után hibáiért keményen vezekelt. A királyi cím megszerzésének sikertelenségét Kázmér isteni jelként értelmezte, és végleg lemondva a földi hatalom gyakorlásáról, életét még tudatosabban Istennek szentelte, és szüzességi fogadalmat tett, a legenda szerint ruhája alatt vezeklőövet hordott. Az erények terén kiváló volt a szegénygondozásban és a tisztaságban. Mária tisztelete igen bensőséges volt. Terjesztette hitét, mélységesen tisztelte az Oltáriszentséget. Fiatalon, 26 évesen hosszú betegségben, tüdősorvadásban halt meg 1484-ben. A vilniusi székesegyházban nyugszik, Lengyelország és Litvánia védőszentje.

 

Március 4. – Boldog Meszlényi Zoltán

1892-ben született, Hatvanban, sokgyermekes családban. Az esztergomi bencés gimnáziumban érettségizett, majd a római Gregoriana Pápai Egyetemen hallgatott teológiát, s végül filozófiai doktorátust szerzett. Az I. világháború miatt Innsbruckba települt, itt szentelték pappá. 1916-tól az esztergomi prímási hivatalban dolgozott, az érseki levéltárosból 1926-ra hercegprímási és érseki titkár lett. 1937-ben Sinope címzetes püspöke, az 1938-as XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus aktív résztvevője. A II. világháború alatt a szeminárium pincéjében papokat szentel, Ő Serédi Jusztinián hercegprímás végrendeletének végrehajtója. Miután 1948-ban Mindszentyt letartóztatták, Meszlényit nevezték ki az esztergomi egyházmegye érseki helynökének. 1950-ben azonban őt is letartóztatták, és Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve, ítélet nélkül. Bántalmazták, betegségéhez szükséges gyógyszereit megtagadták tőle. Sok szenvedés után, 1951-ben szállították a már halott főpásztort a Mosonyi utcai kórházba. Utólagosan anyakönyvezték halálát. 1966-ban exhumálták, ekkor kerültek hamvai az esztergomi bazilikába. 2004-ben Erdő Péter bíboros kezdeményezte boldoggá avatását. XVI. Benedek 2009-ben hagyta jóvá a dokumentumot, amely Meszlényi Zoltán püspök vértanút kanonizálja a boldogok sorában, s még ugyanebben az évben, október 31-én boldoggá avatták az esztergomi bazilikában. Ereklyéjét a Szent Adalbert-mellékoltárban helyezték el.

 

A bűnbánat és bűnbocsánat szentsége

Akik a bűnbánat szentségéhez járulnak, azok Istent sértő bűneikre Isten irgalmas bocsánatát kapják meg. Egyszersmind kibékülnek az Egyházzal, amelyet megsebeztek bűnükkel, és amely közreműködik megtérésükben szeretetével, példájával és imájával.”
– A katolikus Egyház Katekizmusa –

 

Március 4. Péntek 16 00:
Keresztúti ájtatosság
Kapolcs, Szentháromság Templom

 

Írta és szerkesztette Tímár Ildikó Ágnes