„Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.”
Március 6: Nagyböjt 4. Vasárnapja
A Szentmise olvasmányai:
-
Józs 5,9a 10-12 – „Izrael népe átkelt a Jordánon, és bevonult az Ígéret földjére.” S ott megünnepli a húsvéti lakomát.
-
2Kor 5,17-21 – „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal.” … „Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki Istennel.”
-
Lk 15,1-3. 11-32 – A tékozló fiú története
Örömhír
A tékozló fiú történetét csak Lukács evangéliumából ismerjük, mégis talán az egyik legtöbbet idézett, leginkább ismert példabeszéde Jézusnak. Vélhetően azért, mert ez, a hűtlen és hazatérő fiúról mondott példabeszéd fejezi ki leginkább az Atya irgalmát, s mutat rá az üdvtörténet néhány sajátságára is. Adott két fiú, akik közül az egyik, a kisebbik, a fiatalabb, elkéri az örökségét, mert a maga útját akarja járni. Az apa, bár ismert, hogy Keleten nagy hatalma volt a családban, mégis teljesíti fia kérését, s a fiú elmegy. A fiú az idegenben pazarló, léha életet él, és eltékozolja a kapott vagyont. Majd a szárazság és ínség sújtotta vidéken munkát vállal és beáll őrizni a sertéseket, hogy legalább azok eledeléből jusson neki, s végre jóllakjon, de abból sem kapott eleget. A sertés, mint tisztátalan állat, valamint az éhség a bűn állapotára, az Istentől való eltávolodásra és lelki ürességre való utalás.
A fiú, aki az emberi szabadság útján akart járni, végül szolgaságban köt ki. S ekkor, végső kétségbeesésében eszébe jut az atyai ház, ahol még a béreseknek is több jut, mint neki. Elhatározza hát, hogy hazamegy. Jézus nem fejti ki részletesen a bűnös fiú lelki átalakulását, a példabeszéd inkább az Atya szeretetét hangsúlyozza ki. Az apa fiában a megalázottságot látja, akinek a bűne egyet jelent a büntetéssel is. Megesik rajta a szíve, s tettei arra irányulnak, hogy inkább a hazatért fiú iránti örömét fejezzék ki, mintsem még jobban meg akarná alázni. Ráadja a legdrágább ruhát, gyűrűt húz ujjára, lábára sarut, s az egész háznak lakomát rendez. A felöltöztetésben és a jogok visszaadásában az egyházi hagyomány bizonyítékot látott arra, hogy a megtéréssel a korábbi érdemek újra felélednek. Az ember ismét az örök élet reményével állhat Isten előtt. A fiú az ’atya’ segítségével új, igaz emberré válhatott. Jelképesen a „legszebb ruha” a tiszta cselekedeteket, a „gyűrű” a szövetségkötést, a „saru” az igaz élet útján való járást, az ünnepi lakoma az együttlét örömét, az Istennel való közösséget jelenti. S végül az apa így szól: „De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.” A történet másik szála, az épp hazatérő nagyobbik fiú, aki csodálkozással fordul e nagy öröm felé. Szemrehányó magatartásában benne látjuk a farizeusok viselkedését, akik minden törvény betűjét igyekeztek megtartani, s ezért szinte elvárták, hogy Isten megjutalmazza őket. Az apa felhívja figyelmét fiának arra, hogy jó sorsa volt mellette, és hogy mindene az övé. De szinte figyelmezteti, hogy a testvéri érzés felébredhetne benne. Hiszen öccse már szinte olyan volt, mint aki meghalt, s most hogy végre előkerült, elég ok arra, hogy örüljön. Ugyanakkor Jézus kicsit nyitva hagyja a befejezést, nem tudjuk meg végül a nagyobbik testvér hogyan döntött, merre fordult. Elgondolkodtató számunkra, hogyan fejezhetnénk be az ő történetét.
A példabeszéd üdvtörténeti jelentőségét abban vélték felfedezni, hogy a kisebbik fiúban azokat a pogány népeket látták, akik remény nélkül éltek, az evangélium megismerése után azonban elkezdtek hinni, s a bálványokat maguk mögött hagyva, az igaz Istenhez tértek. A nagyobbik fiú jelképezi a zsidókat, akik viszont nem ismerték fel azt az irgalmas Istent, aki a pogányokhoz is odafordítja irgalmasságát.
A példabeszéd legfontosabb jelentősége azonban mégis inkább az Atya jóságának a megvilágítása. Az Atya, aki mindenkor örül a bűnös megtérésének, arra szólít fel bennünket, hogy forduljunk bátran az ő irgalmas szeretetéhez. Nagylelkűsége és türelme kimeríthetetlen, de ez ne tegyen bennünket elbizakodottá, hanem inkább indítsa arra szívünket, hogy örök hazánkat nála megtaláljuk. Ne legyünk olyanok, mint a farizeusok, akik azt hiszik, hogy biztos helyük van Isten házában, akiknek akkor is kijár az örökség, az üdvösség, ha megtartják ugyan a törvényeket, de szívükben nem térnek meg Istenhez. A nagyböjti idő felén ugyan már túl vagyunk, Jézus mégis, most is arra szólít fel bennünket, hogy az őszinte bűnbánat által elinduljunk Húsvét öröme felé. A szolgai engedelmességet változtassuk belső megtérésünkké, s működjünk együtt Isten kegyelmével. Ezáltal válhatunk fogadott fiakká, ezáltal lesz végső úti célunk az örök Atya háza.
Nagyböjt 4. vasárnapja: Laetare vasárnap
Laetare, Jerusalem! = Örvendj, Jeruzsálem!
Ezen a vasárnapon, enyhül a nagyböjt szigorúsága, bátran szólhat az orgona, az oltárt lehet virággal díszíteni, és a liturgia színe a rózsaszín. A nagyböjti időszaknak túl vagyunk a felén. A húsvét felé tartó negyven napos böjti ’vándorlásunknak’ nagy részét már megtéve, most örömmel állunk meg. Már szinte látni véljük Jeruzsálemet, Isten városát. A mise énekei között felhangzó 121. zsoltár eredetileg a Jeruzsálembe zarándoklók öröméneke volt. A mi zarándokutunk célja is Isten városa, bár nem annyira a földi értelemben vett város, hanem az Örök, Mennyei Jeruzsálem. Az a hely, ahol a világ Világossága fog ragyogni, amely mindannyiunk igazi hazája.
Ezzel párhuzamosan, a tavasz is szárnyait bontogatja. Egykor Rómában a pápa ilyenkor megáldotta a virágba borult rózsákat. Később egy arany rózsát használtak e célra, s ezt előkelő nemeseknek ajándékozta Őszentsége. Ezekről a rózsákról kapta a miseruha a színét, ezért enyhül rózsaszínre a nagyböjti violaszín szigorúsága, ezért szabad az oltárt virággal díszíteni.
A készülődő húsvéti öröm reménye villan fel ezen a napon.
Március 11. Péntek 16 00
Keresztúti ájtatosság
Kapolcs, Szentháromság Templom
Március 11. Péntek 17 00
Biblia Kör
Téma: Lk 7,47 (a legutóbb betegség miatt elmaradt evangéliumi rész)
Kapolcs, Könyvtár
„Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.”
-Pilinszky János -
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
