Június 18: Krisztus Szent Teste és Vére
Úrnapja
Június 23: Jézus Szent Szíve / Főünnep!
Június 24: Keresztelő Szent János születése / Főünnep!
„Ez az égből alászállott kenyér!”
A Szentmise olvasmányai:
-
MTörv 8,2-3. 14b-16a – Mózes emlékezteti a népet, hogy az Ú mannával táplálta őket a pusztában való vándorlás alatt, hogy megtudják: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából származik.”
-
1Kor 10,16-17 – „Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk; mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk.”
-
Jn 6,51-58 – „Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él.”
Ő az igazi örök Főpap, ki üdvösségünkért feláldozta önmagát, és minden időkre szóló áldozatot rendelt, meghagyva, hogy emlékezetére mi is felajánljuk néked. Ha értünk adott testét magunkhoz vesszük, erőt áraszt lelkünkbe, ha értünk ontott vérét isszuk, tisztára mos minket.
-Prefáció az Oltáriszentségről-
Elmélkedés:
Krisztus a kezében lévő kenyérre és az előtte lévő borra mondta, hogy az ő teste és vére. Ennek alapján az egyház vallja, hogy a kenyér és a bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. (…) Az átlényegülés az isteni mindenhatóság műve. A Teremtőnek teljes hatalma van az anyag felett: új létrendbe emelheti, átalakíthatja, megsemmisítheti. Az átlényegülés tökéletes misztérium. (…)
A szentáldozás
Krisztus testének és vérének vételét az áldozat részének kell tekinteni. Erre utal a külső szín, az étel és ital, továbbá az, hogy az Oltáriszentség rendelése a húsvéti vacsora keretében történt. Krisztus az Oltáriszentség megígérésénél hangoztatta, hogy áldozati testéből enni kell: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek” (Jn 6,53). Ez a szokatlan hangsúly arra enged következtetni, hogy Krisztus testének és vérének vétele hozzátartozik az áldozathoz. Az egyház úgy értelmezi az összefüggést, hogy a pap áldozása kötelező része a misének. Bemutató szerepe az áldozással válik teljessé. A hívek is az áldozással kapcsolódnak be az áldozatba. Az ősegyház kenyértörésnek nevezte a misét, tehát közös szellemi lakoma volt. Aki méltatlannak érezte magát az áldozásra, bűnbánatot tartott és feloldozást kért. Erre vall Szent Pál figyelmeztetése: „Vizsgálja meg magát mindenki, csak úgy egyék a kenyérből, s igyék e kehelyből” (1Kor 2,30) (…….)
Az áldozás hatásai a következők: egyesít Krisztussal, táplálja a természetfeletti életet, gyógyítja a természet elesettségét és növeli az egyház tagjainak egybetartozását.
Az Oltáriszentség megígérésében az élet szó visszhangzik: Aki e kenyérből eszik, örökké él …a kenyér az én testem a világ életéért … aki engem eszik, él énáltalam. A táplálék az élet biztosítása. Az áldozásban az ember győz az örök halál felett. Krisztus fontosnak tartotta, hogy az Oltáriszentséget erről az oldalról mutassa be. Hiszen az ember legnagyobb nyomora a halállal való eljegyzettség. A test halálán kívül a lélek halála, a kárhozat is fenyegeti. Az életet Krisztuson keresztül kapjuk. Saját természetfölötti életét közli azzal, aki az Oltáriszentséget magához veszi: „Amint én élek az Atya által, úgy aki engem eszik, él énáltalam.” Krisztusban már minden az örök élet hordozója. Ha testével és lelkével belép az emberbe, nem kell az ember testét, lelkét, gondolatait, érzelmeit, a természetes helyükből kiszorítani. Ő nem egy síkon osztja meg velünk életét, mint emberi barátaink. Az embernek el kell hagynia saját gondolatát, hogy átvegye a másikét. Krisztus meghagyja a mienket, de átitatja az övével. Meghagyja saját személyiségünket, öntudatunkat, de betölti természetfölötti légkörével: „Aki eszi testemet és issza véremet, az bennem marad és én őbenne” (Jn 6,56). Erre a kölcsönös áthatásra a természetben nincs példa. Az egész ember találkozik az egész Krisztussal. A személyi különbség megmarad, az életközösség mégis felülmúlja a szokásos emberi kapcsolatokat. Egy ember nem adhatja át magát ennyire a másiknak. Minket a test külön választ, és egyéniségünkből is mindig visszatartunk valamit. Krisztus isteni személye és kegyelmi gazdagsága miatt mindenkié lehet. Az ő embersége egészen belekerült a Szentháromság belső életáramába. Őt, mint Fiút a Szentlélek kapcsolja az Atyához. Vele egyesülve mi is a Szentlélek révén lépünk az Atya elé. Így erősödik bennünk az istengyermekség. Az Oltáriszentség a kegyelem mérhetetlen gazdagságát nyújtja, de nem mindenki egyformán fogadja be. Krisztus felajánlja az életközösséget, a barátságot, de az embernek be kell őt fogadnia és kegyelmét életté váltani. Mivel áldozati testét kapjuk, a kegyelmi hatás annál nagyobb, minél jobban megvalósul az emberben az önátadás, az áldozati sors. (…)
Krisztus nem határozta meg a vétel gyakoriságát. De az Oltáriszentséget ételnek nevezte, táplálékra pedig mindennap szükségünk van. A szentség rendeléséből folyik a gyakori vétel illendősége. Az egyház külön törvénnyel írja elő, hogy évenként legalább egyszer minden hívő magához vegye.
Ez a legkevesebb, amivel az ember még kifejezheti tiszteletét iránta és biztosíthatja a maga számára éltető erejét. A könnyelmű felfogással szemben nem szabad elfelejteni, hogy az Oltáriszentség Krisztus áldozati teste és vére. A vele való egyesülés révén Krisztus sorsában osztozunk. Az ő szenvedése és áldozata a jövendő megdicsőülés záloga volt. Ezért a szenvedésben a lelkierőt és a jövendő megdicsőülést csak az Oltáriszentségen keresztül biztosíthatjuk magunknak.
Forrás: Gál Ferenc: Katolikus hittételek
Imádság – Úrnapjára
Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér és bor színben titkon vagy jelen.
Néked szívem, lelkem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.
Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,
de a hallás rólad hittel biztosít:
Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,
Igéd igazánál mi van igazabb?!
A keresztfán rejtéd isten-voltodat,
itt a színek rejtik emberarcodat,
de én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
kérve, amit kért a bűnbánó lator.
Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
tebenned reméljek, s téged vágyjalak.
Urunk halálára emlékeztető áldott Kenyér,
élő, s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
s jó ízét tebenned ne veszítse szám!
Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá:
világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt!
Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik?
Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat,
leljem szent fényedben boldogságomat!
Amen
Aquinói Szent Tamás
FOHÁSZOK
Krisztus mindnyájunkat meghív asztalához, ahol testét és vérét adja a világ életéért. Kérjük őt:
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Krisztus, élő Isten Fia, te azt parancsoltad, hogy emlékezetedre üljük meg az eukarisztikus lakomát, szent titkaid hűséges ünneplésével tedd gazdagabbá Egyházadat!
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Krisztus, a Magasságbeli Isten egyetlen Főpapja, te áldozatod bemutatását papjaidra bíztad, töltsd el szívüket mindazzal, amit rendelésed szerint ezekben a jelekben ünnepelnek!
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Krisztus, mennyei Manna, te egy testté teszed azokat, akik az egy Kenyérből részesülnek, ápold minden benned hívőben a békét és az egyetértést!
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Krisztus, mennyei Orvosunk, te a halhatatlanság orvosságát és a feltámadás zálogát adod Kenyeredben, add vissza az egészséget a betegeknek és az élő reményt a bűnösöknek!
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Krisztus, eljövendő Királyunk, te azt parancsoltad, hogy halálod szent titkát ünnepeljük, míg csak el nem jössz, tedd feltámadásod részeseivé a benned elhunytakat!
Krisztus, égi Kenyér, adj nekünk örök életet!
Írta és szerkesztette: Timár Ildikó Ágnes
