„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
Január 10.: Urunk megkeresztelkedése
A Szentmise olvasmányai:
-
Iz 42,1-4; 6-7 – az Izajás próféta által oly finoman megrajzolt Úr Szolgája, aki hűségesen tanítja az igazságot, s nem lankad el soha, hanem kitart mindvégig, a Megváltó előképeként értelmezhető.
-
ApCsel 10,34-38 – Péter Kolrnéliusz házában elmondott beszédében elismeri, hogy Isten valóban nem személyválogató, mindenki kedves előtte, aki féli őt, és az igazságot cselekszi, bármely néphez tartozónak is vallja magát.
-
Lk 3,15-16; 21-22 – Jézus maga is megkeresztelkedik a Jordán folyóban, s amikor imádkozott, megnyílt az ég, s az Atya és a Szentlélek is jelképesen megnyilvánult.
Ö r ö m h í r
Közvetlenül nyilvános tanításának megkezdése előtt, Jézus a Jordán folyónál keresztelő Jánoshoz ment, aki Őt megkeresztelte. Az Úr Jézusnak nem volt ugyan szüksége arra, hogy felvegye a keresztséget, mégis megtette. Egy lett közülünk, és vállalta az emberi sorsot. Keresztelésekor rendkívüli jelek mutatkoztak. Megnyilatkozott a Szentháromság: az Atya szózata hallatszott az égből, a Fiú a Jordánban testileg volt jelen, a Szentlélek pedig galamb képében szállt alá a megnyílt egekből. Innen ered az ünnep görög neve: Theofánia, vagyis Isten megjelenése. Jézus első nyilvános megmozdulásában jelen volt egész élete: a Szentlélek erejével cselekszik, mely által az Atya vezeti mindenben, és ezáltal teljesítse be Isten akaratát. Megmutatta Isten szerető jóságát minden ember iránt. Jézus megkeresztelkedésének ünneplésével fejeződik be a karácsonyi idő.
A mai vasárnap, amikor közösen elmondjuk a Hiszekegyet, újítsuk meg keresztségi fogadásunkat, amit keresztségünk alkalmával szüleink, keresztszüleink, tettek. Legyünk hálásak azért, hogy Isten bennünket is gyermekévé fogadott, és éljünk úgy, hogy rólunk is elmondhassa: íme az én szeretett gyermekem, akiben kedvem telik.
Január 15: Első Remete Szent Pál, a magyar pálos rend alapítója
Életét Szent Jeromos leírásából ismerjük, mely szerint gazdag, egyiptomi család fiaként látta meg a napvilágot 228 körül. A Decius és Valerianus császárok által folytatott keresztényüldözés elől a thébai pusztába menekült, ahol egy barlangban lakott. Ettől kezdve teljesen Istennek szentelte életét .A legenda szerint egy holló hozott neki minden nap egy fél kenyeret. Amikor Remete Szent Antal meglátogatta őt, a holló egész kenyeret hozott, amit közösen megtörtek (a szerzetesség jelképes alapítása). Remete Szent Pál a Szentlélek indítására elsőként lakott a sivatagban, elvonulva a világtól, teljes aszkézisben. Boldog Özséb, az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálos rend kollektora védőszentjének őt választotta.
Az idén a keresztény egyházak az Ökumenikus Imahetet az egységért január 17-24. között rendezik, mely alapigéje: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” (1Pt 2,9).
A magyarországi ünnepélyes megnyitóra 2016. január 16-án, szombaton 18 órakor kerül sor a budapesti Deák téri Evangélikus templomban.
Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból:
Krisztus megkeresztelkedése
Fény hull Krisztusra, vele együtt mireánk is. Krisztus megkeresztelkedik, vele együtt vízbe ereszkedünk, hogy vele együtt mi is kiszálljunk belőle. János keresztel, Jézus eléje járul. Talán azért, hogy megszentelje azt, aki őt megkereszteli. De kétségtelenül azért, hogy a régi Ádámot mindenestül a vízbe temesse. Mielőttünk, és éppen miérettünk megszenteli a Jordánt, hogy Lélek és víz által avasson kereszténnyé, amint maga is lélek és test volt.
A Keresztelő vonakodik, Jézus nem hagyja magát. „Nekem van szükségem a te keresztségedre” (Mt 3, 14), mondja akkor a mécses a Napnak, a szó az Igének, a jó barát a Vőlegénynek, asszonyok szülöttei közül a legnagyobb az egész teremtett világ Elsőszülöttének, az anyja méhében felujjongó annak, aki anyja szíve alatt imádásban részesült, az előfutár annak, aki eljött és újra el fog jönni. „Nekem van szükségem a te keresztségedre”, értsd hozzá: éppen teéretted. Biztosan tudja ugyanis, hogy majd a vértanúsága fogja őt megkeresztelni, és nem csupán a lábát mossák meg, mint Péternek. Jézus azután feljön a vízből. Magával emeli a világot és látja, hogy megnyílik és kitárul az ég, amelyet Ádám maga és utódai előtt bezárt, amint a Paradicsomot is bezárta a tüzes kard. Isten voltát tanúsítja közben a Szentlélek, amikor a hasonló a hasonlóra száll. Hang hallatszik az égből: onnan való volt ő is, akinek a tanúság szólt. És amikor testi módon láthatóvá válik a galamb, megdicsőíti a testet, mivelhogy az is Isten a megistenülés által. Századokkal előbb ugyancsak galamb jelezte a vízözön végét is. Üljük meg tehát ma nagy tisztességgel Krisztus keresztségének ünnepét!
Legyetek tökéletesen tiszták, és tisztuljatok meg! Mert Isten egyáltalán semminek sem örül úgy, mint az ember megtérésének és üdvének, hiszen érte van minden beszéd és minden misztérium. A világ világosságaként legyetek éltető erő a többi ember számára, hogy tökéletes világoskodókként álljatok ama nagy világosság mellett, és öltözzetek magának a mennyei fényességnek a ragyogásába. Világosítson meg tisztán és ragyogóan a Szentháromság, akinek az egy Istenségéből kiáradó egy sugarát most még nem a maga teljességében vettétek a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.
Írta és szerkesztette: Tímár Ildikó Ágnes
